Sziasztok husok, végre újra jelentkezem. Sok idő eltelt mióta utoljára írtam, mint tudjátok elromlott a gépem és sajnos ékezetes billentyűzet nélkül nagyon nehéz lett volna összehozni egy bejegyzést. Amikor lett volna mit megosztani akkor meg sajnos időm nem volt. Az első évemet sikeresen befejeztem június 27.-én az egyetemen és ebben a
De akkor vágjunk is bele, Július másodikára volt jegyünk, izgultunk kicsit mert előtte a China Airlines stewardessei sztrájkoltak, és egy csomó járatot töröltek ami Taiwanról indult külföldre. Idén buszozás helyett a gyorsvasutat választottuk ami mindössze 1 óra alatt fölér Taipeibe.
Mikor a reptérre értünk kissé elkezdtem izgulni ( tudjátok hogy nem bírom a repülést ) ráadásul az a sok szörnyű hír sem segített amit pont előtte nap hallottunk a tévében. Este 10.-kor indult volna a gépünk Bangkokba, de amint a kis táblához léptünk ahol ki vannak írva a járatok örömmel láttunk hogy a miénk vagy egy órát késik ami azt jelenti, hogy lekéssük a csatlakozó járatainkat. Szerencsére a jegyünket gyorsan kicserélték. Taiwan - Bangkok-Doha-Budapest helyett csak Taiwan- Bécs-Budapest lett a dologból. Én nem vitatkoztam mondom lehet ez ilyen karma dolog, és ezen a repülőn biztonságban leszünk :D ( a sors akarta így ) Kicsivel 11 után megkezdtük a beszállást az új járatra. Elég nagy gép volt, már ahogy az lenni szokott a tengeren túli gépeknél. Becsekkolás előtt még ittunk egyet a Starbucks-ban ( csak ez volt elérhető ) amúgy hihetetlen milyen drága egy hely, én sosem szoktam venni semmit náluk vagy maximum egyszer egy évben.
Yang vanília shaket ivott én pedig mangó turmixot.
Evés ivás a becsekkolás előtt~ útlevelek készen!
A repcsink
Már a reptéren való ide-oda rohangálástól , sorban állástól úgy elfáradtunk, hogy már csak azt vártuk hogy leülhessünk végre a gépen, és induljunk haza. A felszálláskor izgultam mint mindig de amint a levegőben voltunk lett egy érzésem, hogy minden rendben lesz. Az útvonal amin a repülő ment elég szokatlan volt az eddigi utazásainkhoz képest. Azt vártam hogy Taiwant elhagyva Hong Kong irányába fordulunk, majd át repüljük Kínát, ahogy az általában lenni szokott. De most elindultunk északra Korea felé, majd elhaladtuk és Oroszországnál befordultunk. Szibéria felől jöttünk. Az egyetlen rész ahol be voltam tojva az pont itt volt , ahogy Oroszországba léptünk. Csináltam egy kis ábrát hogy jobban értsétek miről beszélek.
A fehér vonal a mostani utunk, míg a piros a régebbi útvonal. Egy helyen bekarikáztam, ott volt ahol Oroszország felett nagyon rázkódtunk. Elég félelmetes, a hegyek fölött más a levegő vagy a széljárás és amiatt lehet. Miután azt áthaladtuk szép sima utunk volt. Persze az beletellett legalább 2-3 órába. Így mosdóba is nehéz kimenni, mert ugye légörvény vagy turbulencia alatt nem szabad elhagynod a helyed, az meg főleg para amikor a mosdóban vagy éppen és akkor kezd rázkódni.
12,5 óra volt a menet idő Bécsig. Jórészt sikerült aludnunk, amit a kezdeti aggodalmaim miatt furcsálltam is. Általában filmeket szoktam nézni, de most sikerült pihenni egy kicsit, azt leszámítva hogy a mellettem ülő nő, úgy gondolta, hogy a lábát inkább az én részemre rakja. Ez egy maximum 3 órás útnál még rendben van, nem akar szólni érte az ember de amikor majdnem 13 órát nyomorogsz egy kis helyen, akkor marha idegesítő tud lenni:)
A repcsin ráadásul a kajáért is meg kellett küzdeni mivel másik géppel jöttünk foglalni kellett volna vegán ( vagy legalább is vegetáriánus menüt) De szerencsére kedvesek voltak, és hoztak nekem, foglalás nélkül is.
Zöldséges pirított tészta~
Azt nem mondom hogy finom is volt, inkább csak arra volt jó, hogy addig kibírd míg hazaérsz :D A koriandert nem szeretem és ez jól meg volt szórva :)
Ott hagytam a védjegyemet is a vacsora tetején, de nem értékelték. Pedig egyszer még lehet sokat fog érni ez a remekmű :D
Aztán lassacskán megérkeztünk Ausztriába. Nagyon furcsa volt hogy mindenki "fehér ember". És hogy valami érthetőbb nyelven beszélnek mint kint. Amikor vártunk a Budapestre tartó gépre természetesen már Magyar szót is hallottam. A maszkot Ausztriában már le kellett vennem mert amikor egy nő vagy 20 méterre elkerült a mosdóban jöttem rá, hogy ez már nem Ázsia :) Budapestre egy olyan kicsi lélekvesztő" hozott haza minket, hogy amikor megláttam azt mondtam inkább gyalog megyek :D
Szerencsére sikeresen hazaértünk, mindenünk megvan.
A családnak nagyon örültünk ennyi idő után, és jó megint itthon... :)
Hamarosan jön a következő bejegyzés chu chu~
